nyitott színes eleven

Vastuskos_Haz_Gyor-0873.jpgA Patkó Imre Gyűjteménynek otthont adó Vastuskós ház a 17. század végén épült, s bár ma már eltörpül a szomszédos klasszicista palota mellett, építése idején a legmagasabbak közé tartozott. Egyike volt a város első kétemeletes épületeinek. A házon már felfedezhetjük a győri barokk építészetre oly jellemző szögletes zárt erkélyt, amely a Stelczer Lajos utcai homlokzaton kapott helyett. A ház különlegessége az a kétszintes, hengeres sarokerkély, amelyet sugarasan elosztott, csigavonalas kőgyámsor tart. Győrben csak néhány hasonló épületet ismerünk.

 

A főtéren álló telek egykori tulajdonosai között két városbírót is találunk, amin — tekintve a régi városháza közelségét — nem lepődhetünk meg. A 17. század elején Szőts Gergely, majd a 18. század elején Gindl Orbán tulajdona volt a ház, melyet utóbbi már bizonyosan a ma ismert, kétemeletes formájában használt.

 

A lakóház hírnevét azonban nem annyira a városbíróknak, sokkal inkább az épület sarkán elhelyezett vastuskónak köszönheti, amelybe a legenda szerint céhes vándorlegények vertek be egy-egy szöget, mielőtt elhagyták Győrt. Hasonló legendás vastuskó a történeti Magyarország más városaiban is megtalálható volt, így Pozsonyban, Pesten, Budán, Fehérváron, Temesváron és Aradon.

 

Hans Christian Andersen A magyar Akropolison című művében írja 1842-ben, Pest egyik vastuskójáról: „Az egyik utcában egy vasfa áll, éppen, mint Bécsben, a Duna-menti őserdő utolsó emléke. Minden vándorló mesterlegény belevert egy-egy szeget a fába, amíg csak akadt hely, ahová beleverhette, s a fából valóban „vasfa” lett, olyan fa, amelyik csupa vasszögből áll. Ilyen dorongja Herkulesnek sem igen lehetett.”

 

A 19. század első harmadában készített hazai vastuskók mind bécsi mintára vezethetők vissza. Az osztrák fővárosban a 15. század óta áll hasonló a Graben és a Kärtnerstrasse kereszteződésében, amelybe az évszázadok során több ezer vasszeget vertek. Írott dokumentumok is igazolják, hogy a 18. században az átutazó kovácslegények szokása volt szöget verni a tuskóba.

 

Béccsel ellentétben Magyarországon nem a céhlegények, hanem a kereskedők terjesztették el a vastuskót — és vele a legendát is. A győri vastuskót 1829-ben Zittritsch Mátyás készítette kereskedése cégéreként, s amikor üzletét 1833-ban új helyre költöztette, vitte magával a cégért is, amely aztán idővel nevet adott az épületnek.

 Mészáros Balázs történész


Foto: Szabó Béla

A bejegyzés trackback címe:

https://romer.blog.hu/api/trackback/id/tr645758691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.