nyitott színes eleven

kb.jpgKondor Béla (1931-1972) a modern magyar képzőművészet egyik legjelentősebb képviselője volt, olyan nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő alkotó, aki sajátos, egyéni hangvételű életművet teremtett. Tette mindezt olyan korban, az 1950-es, 60-as években, amely a nagy ívű gondolkodásra, intellektuális elmélyedésre ösztönző kísérleteket kimondottan károsnak tartotta.

 

Bár Kondor Bélának a sors csak rövid időt hagyott, gazdag festészeti, grafikai, és irodalmi hagyatékot örökített az utókorra. E máig ható és általános emberi problémákat feszegető, napjainkban is aktuális és hiteles életmű talán legismertebb darabja az 1963-ban festett Darázskirály.

 

Kondor Béla munkásságát — ahogy a modern magyar festészet emblematikus alkotásává lett Darázskirály titkát is — sokan, sokféleképpen próbálták megfejteni. Az általánosan elfogadott nézet szerint Kondor a keleti egyházi képek hangulatát idéző „ikonos” művei sorába tartozó Darázskirálya ötvözi az emberiségért kínhalált szenvedett Krisztus, és a szomorú, számos művész által megidézett bohóc, Pierrot alakját. Véleményünk szerint azonban a festmény nyitját máshol kell keresni.

pk.jpg 

1927-ben a svájci Paul Klee (1879-1940), a XX. század festészetének egyik újító mestere megfestette Fekete herceg című kompozícióját. Ha összevetjük Kondor és Klee alkotását, rögtön szembetűnik, hogy közöttük túl sok a hasonlóság: a geometrikus elemekből építkező korona, a palást szegélye, a kéz tartása, a Hold-Nap jelenléte, stilizált formakialakítása stb. mind-mind arra utal, hogy Kondor a Darázskirályban Klee titokzatos, sötét erőktől körülvett Fekete hercegének replikáját, az arany jelképezte és sugallta üdvözítő fényt, a halhatatlanságot, a transzcendens szférába való felülemelkedést festette meg.

 

Persze a két mű között jól érzékelhető különbségek is vannak. Kondornak egyrészt a szellemi megvilágosodásra utaló arany-napfény korongtól övezett, másrészt a hétköznapi lét kötöttségeire utaló elnagyolt városrészlettől körülvett királya egy képtelenül nagyra nőtt darazsat tart a kezében, amely az évezredes szimbólumrendszerben az isteni kegyelmet, a halhatatlanságot, a lélek mindenható erejét testesíti meg. Vele szemben áll Klee fekete hercege, akinek kezében a visszahúzó erőt, a bűnt, a rosszra való hajlamot jelképező csiga tűnik fel.

 

Paul Klee-nél a mű tartalmi magja a reá jellemző visszafogott, redukált formanyelven, míg Kondornál minden mindennel összefüggő, szövevényes kompozíciós struktúrában, látványos képszerkesztésben tárul a néző elé.

 

Kondor Béla Darázskirály című kisméretű festménye 1986-ban, a Patkó Imre Gyűjtemény részeként került a győri Xántus János Múzeumba (ma Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum), ahol a kollekciót bemutató állandó kiállításban tekinthető meg.

 

 

Almási Tibor

 

A bejegyzés trackback címe:

https://romer.blog.hu/api/trackback/id/tr1005760275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.