nyitott színes eleven

Martsa István (1912 – 1978)

2014.02.03. 10:53

Ulo_no-Martsa_Istvan.jpg

Michelangelo azt mondta egyszer, hogy „Megláttam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.”  Mai évfordulós művészünk nem márványtömbbel kezdett, hanem kisplasztikákkal, és érmekkel, viszont beszélnünk kell róla, hiszen egyike azoknak a szobrászoknak, akiknek alkotásait több mint 30 helyen csodálhatjuk ország szerte. Martsa István magyar szobrász- és éremművész ma 36 éve hunyt el.

 

Villanyszerelő szakmát tanult 1920-tól, majd segédként az esztergomi Elektromos Műveknél dolgozott. A háború után Csorba Géza ösztönzésére beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1945-1950-ig Csorba Géza, Ferenczy Béni, és Beck András voltak a mesterei. Főiskolai évei vége felé Ferenczy Béni tanársegédje lett.

 450px-Esztergom_-_Bottyán_János_szobra.JPG

1947-ben megjelent kiállításokon, 1951-től a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára volt, 1960-ig, 1964-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténeti tanszékén a szobrászat oktatója volt. Művészi munkásságát kisplasztikák és kisméretű portrék mintázásával kezdte. Ezt követte érmeinek gazdag sora. Portréi és érméi kitűnő ábrázoló készségről tanúskodnak. Az 1950-es évek közepétől szabadtéri szobrokra is kapott megbízást. Tanulmányúton járt, 1956-ban, Olaszországban, 1958-ban Vietnamban, 1969-ben Mongóliában.

 

A vashegesztéses technikát az elsők között alkalmazta itthon. Munkássága során 62 érmét, 57 kisplasztikát és 40 szobrot alkotott. Művei megtalálhatók az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

Nagy_Balogh_János_statue (1).jpg 

1952-től 1978-ig rendszeresen szerepelt érmeivel, kisplasztikáival, köztéri szoborterveivel a hazai kollektív kiállításokon, nemzeti tárlatokon. Majd minden jelentős csoportos kiállításon részt vett. 1955-ben részt vett a Nagy Balogh János Képzőművészeti Csoport kollektív kiállításán, 1956-ban feleségével, Szűcs Ilona festőművésszel együtt állított ki. 1973-ban Budapesten és Esztergomban egyéni, gyűjteményes kiállítást rendezett.

 

Martsa István nem hagyott csendet maga mögött. Kiállított szobrai számtalan találkozónak, beszélgetésnek, randevúnak voltak tanúi Ózdtól Balatonalmádin keresztül, Kalocsáig. Csak épp nem tudtunk róla, hogy ezeket egy magyar művész alkotta.

 

Ki ismerte volna jobban őt, mint lánya, akivel 2011-ben az ő lánya, a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola és Kollégium, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Gyakorlóiskolájának tanulója  készített egy amatőr interjút. A képre kattintva Ti is megnézhetitek!

Forrás/képforrás: wikipedia.hu

martsa piroska02.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://romer.blog.hu/api/trackback/id/tr815795633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.