Február 13-án egy igazán különleges utazásra invitáltunk benneteket. A gyermekkor és a felnőtt lét között vékony a határ, Pinczés József kiállítása pedig arra törekszik, hogy ezt a bizonyos vonalat - bele-bele harapva a másik oldalba - a saját emlékei, élményei alapján tárja elénk. A Csikóca Művészeti Műhely és Kiállítótérben este öt órakor Horváth Roland festőművész nyitotta meg a tárlatot, nem mindennapi beszédével, melyet itt, a Rómer Blogon is elolvashattok! :)

 “Horváth Roland; Pinczés József képei elé.

József Pinczés; Gyerekszoba c. kiállítás megnyitójára.

 Elhangzott; Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Csikóca Művészeti Műhely és Kiállítótér, 9021 Győr, Apor Vilmos püspök tere 2. 2014.02.13.

Álomittas!  Fény törik be küszöbén a létnek, de mifajta félsz és rettegés hajtja, húzza

erőszakkal a lelket, mely mondja nem fél,/ de fél, és új és új pamlagokat cipel a fénynek ablakára, és függönyöket varrat éjt nappalával, hogy azt a fényt mely törik és szúr szemen

mondja ő szebbé tegyen, és de ki az jaj, ki bírja mit lát, hogy odvából előjönni merészelne, és állni tudna a fényes szirtekre, és lenni mint lét a lét. Kérdik mások; hol van az ki megérkezett.

/Rembrandt ólomüveges kis kunyhóiban egy öreg sertepertél, a tompított fény a küszöbig ér, benn mocorgás és mosoly/

,de álomittas, és varázsolja magát mind beljebb és beljebb. Álomittas országában épülnek csarnokok, -”Kublakán tündérpalotát építetett Xanaduban”, de nem, hanem Pinczés törpevárat ,nőt vágyó várak, vagy csak személyét védenék (?), a külvilágból jövőtől, és ha ő, a kintről jövő, mégis elmerészkedni tudna és merne! Volna reá mersze? S e fura bizarr félhomálytól nem reszketne meg a lelke, akkor ott a nagy legovár  könnyű falaival bizony hát kéne megküzdenie. Én nem érzem úgy, hogy védelmet adna, vagy ha igen csak hasonlóknak, könnyű lególovagok ellen talán védne, de eme várnak épp hátulja sincsen, csak könnyeden azt kéne hinnünk hogy ez bizony elég, még is ki merné nem hinni gyermekének el hogy a vár, ami áll, nem holt biztos?

Mondjuk ez a vár, jobban fel lett spécizve, mint amikor legutoljára láttam. Itt kérem, abszolúttá vált a védekezés! //  Lekicsinyedtek ennek az országnak lakói, és az frakkos fiatalember a képen bizony kívül maradt, mert Jocóék megtörpültek.,  //  Mégis elhiszem, hogy félnem kell valamitől itt, mert hát egészen bizarr itt a világ, és egészen pontos ön tükörképek. Elhiszem, hogy ez van és beleláthatok,  mint az állatkertben, minden lény létterébe, avagy a vidámparkban, a szellemkastélyban a szellemi légyottokba.

Álmok és ködök és a mezőn futó állatok, a játékok a polcokon, a pingpong asztal és a hinta a sötétben, és a lufik, melyen min mind álmélkodhat, belébújhat , eltűnhet gyermeki szelídséggel, mint egy magát  tudva Őneki, vagyis tárgyává azonosulva, tárgyától így megerősödve.

Gyermeki szférák, csodák, élmények, és tény hogy ezek létünk legerősebb, legmélyebb benyomásaink melyek örökké elkísérnek, és a megismerendő világ az ifjúkoron túl egyre lopakodóbban szürkébbnek tetszik, míg egészen szürkévé és durvává és aljassá és reménytelenné válik, és keménynek kell lenni, hogy az ember lássa az emberit, meg a miérteket érteni. 

Nem is mondhatom, hogy a világnak nem a legbiztonságosabb helyei a gyerekszobák, persze gyerekszobák gyerekekkel, és a szülői gondviseléssel, és nem is mondhatnám Pinczés Jocónak, hogy jól van öregem, de gyere már ki! Nézd már milyen klassz odakint! Odakint, ahol mostanában semmi nincs meg igazán senkinek. Minden mozog; a ház  a feleség, a férj, a fák darabolva, az ég és az éghajlat, és egyre hosszabb, és hosszabb utakat kell megtenni csodától csodákig amik.

Tavaly még csak fél mérföld volt az út. Ami ma kettő, három, és ó, jaj, biza a táj is változik, nem oly illatos, mint az ifjúság széltoló hajnalán az orgonák, tavasszal, eső után, és nem oly illatos már a szerelem sem, de az emlékek az emlékek! Jaj! Illatosak még, és az anyai ölelések, és szép kertek és pipafüvek, mint a Gyűrűk urában a „Megye” bájos megható édes léte, és hiába állnak a „nagyok” értetlen ez együgyűségben, Gandalf és a Vándor, mi szép és jó és érdemes, azt a szülőföld és a gyermekikor magában foglalja a szívnek és léleknek egyaránt.

Weöres Sándor; Nagyság

Nagynak lenni dicső! Nagyköltőnek, mint Goethe, Dante, Homeros!

És csöppet se dicső, de nékem kedvesebb a nagyság álmából kibújni,

valamennyi dicsőség fogadja ásításomat. Természetes emberi méret

vonz engem, nem a nagy ragyogás, a szörnyű talapzat.

Létrehozni a velem születettet és szerzett képességtől telhető

legjobbat, ha cipőt szegelek, ha fát ültetek, ha verset írok:

ennyit kívánok önmagamtól. Munkámat használni lehessen,

ne szájtátva csodálni.

Nem akarok óriás hulla lenni, melyen tízezer évig araszolva majszol

megannyi puhány kandiság (mit izélt, hol?) és kathedra-hű hódolat,

se példakép, mellyel az új kezdeményeket dermeszti meg

a múltba mutató zsandárkodás, se fennkölt szobor a sarkon,

melyről csurog a vidám verebek kritikája

nem is őróla- mit bánják, kifene volt?- hanem az életről, kinek szobra nincsen.

Minden nagyság kicsiség is. Mert van még nagyobb, vagy ha nincs lehet.

De most elképzelek egy fehér elefántot- áll képzeletem belső terében

és nézegetem- mekkora? Most az asztalra vetítem, mint porcelán szobrocska figyel,

most ablakon át a hegyre vetítem: a világot beborítja.

Állandó mérete nincs- nála se kisebb, se nagyobb nincs-

tehetem mogyoróhéjba, vagy mennybolt teknőjébe: mindegy.

Íly méret nélküli legyen munkám. Se kevesebb, se több,

mint amennyi kinyújtózás vagy zsugorodás nélkül erőmtől telik,

se pompás, se szegényes, a mérettelen Istenek teremtésével közös ütemű.”

Ha lemaradtál volna a megnyitóról, a kiállításról azért nem kell lemondanod. Pinczés József tárlata június elsejéig látogatható! Nem csak gyerekeknek. Nem csak felnőtteknek. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.