Március hatodikán, délután négy órakor legendákkal telik meg a Győr Megyei Jogú Város Levéltára. a kiállítást Simon Róbert Balázs alpolgármester nyitja majd meg, bemutatni pedig Bana József, levéltárigazgató fogja. A lőcsei fehér asszony című Jókai regényt bizonyára sokan ismerjük, ám sokszor előfordul hogy a valóság izgalmasabb a fikciónál. A Rómer Blogon most egy 1976-os cikket idézünk a Kisalföldből, amely a nagyravágyó Géczy Júliát mutatja be. Folytatásos cikk, három részletben.

A nagyravágyó Géczy Júlia

Minden bizonnyal sokan ismerik és olvasták Jókai Mórnak „A lőcsei fehér asszony” című regényét, számos helyen találkoztak régi győri monográfiákban, vagy a várossal kapcsolatos útikönyvekben e titokzatos nő sorstragédiájának rövid közlésével, de úgy vélem, nem tévedek, hogy csak kevesen tudják, tulajdonképpen miért került Korponay Jánosné született Garamszegi Géczy Júlia a kivégzés sorsása, mi történt a valóságban, hogy ilyen borzalmas halált kellett elszenvednie. A megmaradt és a történészek – elsősorban Thaly Kálmán – szorgos munkája révén napfényre került levéltári dokumentumok, peres iratok, családi levelezések (részben saját kutatásaim is) ma már eléggé átfogó képet nyújtanak arra vonatkozólag, hogy az egymást követő események szükségszerűen milyen következményekkel jártak, mily váratlan és végzetes fordulatokat eredményeztek.

A rendkívül csinos és nagyon művelt Júlia – Garamszegi Géczy Zsigmond egyetlen leánya – az 1680-as évek végén született. Az apa korábban Thököly Imre testőrségében szolgált, mint ezredes, majd a felkelés leverése után csak kényszerűségből tette le a császári hűségesküt, s inkább visszavonult feleségének osgyáni birtokára. Újból csak jóval később, Rákóczi szabadságharcának kibontakozása idején hallunk róla, a fejedelem udvari testőrségének egyik parancsnoki tisztségét látta el. Igen vitéz katona hírében állott, de lassanként felette is eljárt az idő, alkalmatlanná vált a fegyverviselésre. A kuruc világ letűnése során Ungvár várába szorulva érte meg a Bercsényi-erődítmény kapitulációját és a szatmári békét (1711 tavaszán), amely köztudottan egyúttal a szabadságharc végső bukását jelentette. Mindezt csak azért emelem ki, hogy az apának Rákóczi iránt tanúsított rendületlen hűségére utalhassak, hiszen ez a körülmény a későbbi fejlemények folyamán lényeges szerepet játszott.

Időközben azonban Géczy Júlia életében is nagy változások történtek. Nagyon fiatalon ment férjhez Korponay Jánoshoz, aki serdülő korában a császárhű Koháry István – a híres országbíró és parancsnok – mellett teljesített apródi szolgálatokat, majd később ugyancsak Koháry oldalán, mint a csábrági vár kapitánya, várta az előnyomuló Rákóczi-hadak ostromát. A sors különös szeszélye folytán éppen Géczy Zsigmondnak, az akkor még fegyverforgató ezredesnek volt a feladata, hogy az erődítményt bevegye. Júlia ekkor több levelet is küldött apjának, hogy férjét és a gondjaira bízott fiát, „a kis Gábriskát” kímélje meg az esetleges veszedelmektől. A nagyapa eleget is tett e kéréseknek, de dolgát az is megkönnyítette, hogy a vár az ostrom kezdetén kapitulált s így a védők szabad elvonulást nyerhettek. – Korponay János ezután Rákóczi szolgálatába lépett, aki őt rendfenntartó „ármányos kapitánynak”, majd később élelmezési hadbiztosnak nevezete ki a Duna-Tisza egész területére.

Ismeretes, hogy 1706-ban száznapos fegyverszünet jött létre, abban a reményben, hogy talán tárgyalások, egyezkedések útján el lehet simítani az ellentéteket. Tudjuk, hogy erre nem került sor, de ez az időszak jó alkalmul szolgált arra, hogy az ellenséges felek megbízottai, kuruc és labanc főtisztek és feleségeik többször összetalálkozzanak, sőt baráti kapcsolatokat is teremtsenek. Ezek során ismerkedett meg Géczy Júlia és Löffelholz császári altárbornagy nejével, akivel szoros barátságot kötött. A lőcsei szép asszony ugyanis igen nagyravágyó volt, minden áron meg akart gazdagodni, s így az a mellékgondolat vezette őt ennek a kapcsolatnak az elmélyítésében, hogy mérhetetlen birtok- és vagyonszerzési törekvéseit talán ezen az úton is valóra tudja váltani.

(Kisalföld, 1976. augusztus 13. sz.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.