A barokk Apátúr ház
2014.01.16. 20:48
A beszédes nevű Apátúr ház egykor a közeli Szent Márton-hegyi bencés monostor apátjainak beszállóházaként működött. Sajghó Benedek főapát (1722–1768) idején, az 1740–1750-es években építették.
Helyén korábban számos különálló polgárház állt, melyeket 1688-tól kezdődően fokozatosan felvásároltak a főapátok. (1617-ből kilenc telektulajdonosról tudunk!) Beccaria Virgil kereskedő, későbbi győri bíró, 1688-ban elcserélte emeletes házát Karner Egyed főapáttal. Az új házban a főapát az emeleten lakott, míg a földszinten nyolc iparosnak működött boltja. Ám a főapát számára hamarosan ez a ház is szűknek bizonyult, amely ráadásul nem volt eléggé reprezentatív sem, ezért az 1720-as években megvásárolták Baranyay Mihály lovaskapitány, Sidor István és Semberger Ádám házát is. Az így létrejött kitűnő fekvésű telek a város központjában, az egykori Fő téren, a városháza tőszomszédságában helyezkedett el, szemben a jezsuiták templomával és rendházával.
A palota mai arculatának kialakítása 1741-ben kezdődött, a következő évben pedig már készen is volt az épület főhomlokzati, reprezentatív része. Néhány éven belül a másik három szárny is elkészült. A ma látható palota részleteiben megtalálhatjuk a Beccaria, a Semberger és a Baranyai féle házak falait is, de az építész minden más telken található épületet beillesztett a tervébe.
A szabálytalan trapéz alakú, belsőudvaros palota már nagyságával is kiválik a környező polgárházak közül, noha kétszintes homlokzatai belesimulnak közvetlen környezetükbe. (Győr II. József koráig erődítménynek számított, emiatt az épületek magasságát a katonai hatóságok szabályozták.) A mellékhomlokzatok igazi ékességei az ablakok könnyed indadíszt mintázó, korabeli kovácsoltvas védőrácsai. A reprezentatív, héttengelyes főhomlokzat középtengelyét a kapuzat és az arra támaszkodó — a barokk Győrre oly jellemző — zárterkély adja, melyet az erőteljes oromzati timpanon külön hangsúlyoz. A mellvédre a tulajdonos bencés apátság címerét helyezték, a zárterkély melletti fülkékbe Szent István király és Szent Benedek szobrait állították.
Az épület a XVIII. század végén katonai árvaházként szolgált, majd 1816-tól — királyi parancsra — mint papnevelő intézet került a győri székeskáptalanhoz. Mivel a szükséges átépítésekhez nem állt rendelkezésre megfelelő anyagi háttér, bérházként értékesítették. 1857-től Simor János győri püspök itt helyezte el a kisszemináriumot. 1910-ben a tanítóképző internátusa lett. A győri múzeum céljaira 1948-tól szolgál az épület.
Csécs Teréz
könyvtáros
Fotó: Tanai Csaba Taca, Szabó Béla
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.