Az Apátúr ház díszterme
2014.01.16. 20:51
A palota legreprezentatívabb helyisége valaha ebédlőként szolgált. Falait műmárvány borítás teszi nemesebbé, boltozatos mennyezetét freskók ékesítik, melyeket dekoratív, ornamentális stukkók kereteznek. A falképeket Schaller István (1708–1779) festette 1756-ban. Az Apátúr ház freskóinak kiemelt jelentőséget biztosít, hogy első emlékei a későbarokk magyar történeti festészetnek. A XVIII. század utolsó évtizedeiben az egyház átalakította képzőművészeti reprezentációját: a hagyományos, bonyolult, nehezen megfejthető, allegorikus kompozíciókat felváltották a magyar históriából vett jelenetek. Ez és a bencés rend tekintélyének s egykori nagyságának helyreállítása volt az indoka a dísztermi festmények témaválasztásának.
A török háborúk idején a bencés rend, s vele a végvárrá alakított Pannonhalma elvesztette fontosságát, birtokai elpusztultak vagy idegen kézre jutottak. (1585-ben közel fél évszázadnyi időszakra meg is szűnt a konvent.) A rend az ellenreformációs egyházon belül is háttérbe szorult. A XVII. század második felében vette kezdetét az a nagyszabású és évtizedekig elhúzódó küzdelem, melyben kiváltságaikat és javaikat megpróbálták visszaszerezni. Karner Egyed főapát a pálosok priorjával folytatott vitájában — amelynek tétje az országgyűlésen megjelenő szerzetesrendi vezetők egymás közötti rangsora volt —, 1708-ban ekként érvelt saját elsősége mellett: „A főapátok elődjei a legfontosabb szolgálatot teljesítették hazánkban a pogány magyarok megtérítésével, a keresztény vallás elterjesztésével. Az első apát, Anasztáz-Asztrik hozta a szent koronát.” Ez a gondolatsor alkotja a győri freskók eszmei alapját is.
A freskóegyüttes grisaille (egyszínű, dombormű hatását keltő) festésű emblémái egy-egy mottószerűen megfogalmazott bölcs gondolatot jelenítenek meg. Az emblémák közvetlenül a rend tagjaihoz szóltak, az erényes szerzetesi életre, Krisztus követésére, és áttételesen a vezető iránti engedelmességre intették a szemlélőt.
Csécs Teréz
könyvtáros
Irodalom:
Jenei Ferenc: A múzeumépület története. In: Arrabona 1. (1959), 45–52.
Székely Zoltán: A győri Xántus János Múzeum épülete: a barokk Apátúrház és díszterme. (Kézirat)
Fotó: Szabó Béla
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.