A megye régészeti hagyatékát bemutató kiállítás első terme a területen élt őskori népek történetét mutatja be egészen a római hódításig. A legkorábbi tárgyi emlékeink a Kr.e. 6. évezred elejére datálhatóak, ezt az időszakot a régészeti kutatás újkőkornak nevezi. Ebben a korszakban az egyik legfontosabb nyersanyagnak még mindig a kő számított: a szerszámok többségét különféle kövek megmunkálásával állították elő, de a számos technikai újítás (pl. szövés-fonás) olyan új tárgyak elterjedését eredményezte, mint az orsógombok és agyagnehezékek, illetve megjelentek az első kerámiaedények is.

Területünkön az újkőkor végétől a bronzkor kezdetéig tartó időszakban hirtelen megnő a rézből készült fémtárgyak, különösen a fegyverek (balták, csákányok, fokosok) száma. A Kr.e. 3. évezredben újabb népcsoportok érkeztek, melyek magukkal hozták a bronzöntés ismeretét. A helyi bronzöntés bizonyítékai a kiállításunkban is megfigyelhető öntőminták, illetve egy ún. bronzcipó, melyet a korabeli mester a későbbi feldolgozásig alakított ki. A tárolókban látható bronztárgyak a fejlett bronzművesség termékei, melyek között találunk termelési eszközöket (sarló, tokos véső), valamint fegyvereket is (nyélcsöves csákány, tőr, kardok).

Míg a késő bronzkor folyamán csupán elvétve és ékszerként fordultak elő vastárgyak, addig a kora vaskor során már tömegével kerültek feltárásra (pl.: lószerszámzat, fegyverek, viseleti elemek, háztartási eszközök). A kiállításban megfigyelhető a Nagybaráti közelében feltárt vaskori sírkamra rekonstruált szerkezete és a benne talált, a túlvilági élethez szánt sírkerámiák és ékszerek változatos formái.

Az őskor utolsó évszázadaiban élt kelták a Kr.e. IV. században nyitották az olyan jelentős temetőiket és településeiket, mint pl. a ménfőcsanaki, de a Győr környéki temetők egy része is erre az időszakra datálható. A kelták a kézművesség mesterei voltak: ezt bizonyítják kiváló minőségű vas eszközeik és fegyvereik — lándzsák, kardok, kardláncok, pajzsok vas szerelékei, mezőgazdasági eszközök —, továbbá apró bronztárgyaik és ékszereik.

A római kor időszakából elsőként Győr antik elődjének, Arrabonának emlékeit tekinthetjük meg. A település már az I. századtól kezdve fontos katonai állomáshelyként működött, ennek bizonyítéka a csapatok káptalandombi táborából előkerült nagyszámú tárgyi emlék. A tábor melletti polgári településen a katonák hozzátartozói, a kereskedők és a mesteremberek laktak. A legnagyobb összefüggő rész a Széchényi téri ásatások során látott napvilágot. A település leletanyagát a kiállításon különféle edények, evőeszközök, kulcsok, zárak, mérleg, pénzek képviselik. Területünk másik fontos római kori települése a városi rangot elért Mursella, amely a mai Árpás község határában fekszik. Válogatást láthatunk a helyi fazekasok, bronzművesek által gyártott termékekből, valamint a városhoz tartozó temetőkből előkerült tárgyakból.

A következő termekben találhatók a népvándorlás korában megtelepülő népek viseleti, használati tárgyai. A hun korban Arrabona területén az 5. század folyamán polgári település alakult ki a katonai tábor helyén, ahol az itt élők ruházatukban, használati tárgyaik esetében még őrizték a római hagyományokat, de már megjelentek az újabb formai és díszítési elemek is (pl.: púposhátú csontfésűk, besimított díszítésű edények, bronztükör). A később itt élt langobardok érdekesebb leletanyaga a Gyirmóton talált egyedi, aranyveretes kard, ill. a Dör közelében előkerült, kézzel formált, bekarcolt vonalakkal díszített mély tál, melyhez Elba vidéki szállásterületükön találtak párhuzamokat. A VI. század közepétől a Karoling-korig tartó avar kor számos településének és temetőjének hagyatékát mutatja be a kiállítás, így egy Tarjánpusztáról származó vaskohót, valamint a tápi temetőből előkerült gazdag ékszermellékleteket.

A magyar honfoglalással új szakasz kezdődött a Kárpát-medence történetében. A betelepülő magyarok temetkezései gazdag leletanyaggal szolgálnak. A megye jelentős gazdasági központja ismét a Káptalandombon alakult ki, itt az államalapítást közvetlenül megelőző időszakból egy nagyméretű magtárat tártak fel. A győri ispáni vár és püspökség jelentősége a középkorban mindvégig megmaradt. A várhoz kapcsolódó falusias váralja lakóinak hagyatéka szemlélteti a korabeli viseleti- és használati tárgyakat.

Összeállította: Czigány Dávid régész

Fotó: Dankó Judit, Gera Ágnes

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.