nyitott színes eleven

pic1389892157.jpgA Csoma Szobája Alapítvány munkája korántsem mondható hétköznapinak. Tibetben, egy kis faluban feltáró munkát, újjáépítést, a helyi lakosoknak iskolatervezést és kivitelezést abszolút magán támogatásokból véghezvinni nem kis teljesítmény. Ám annyira figyelemfelkeltő, és értékes, hogy a magyar kezdeményezésre immáron a fél világ figyel, köztük Győr városa is. Március ötödikén különleges fotókiállításra, és élménybeszámolóra invitálunk Titeket az Esterházy Palotába. A Rómer Blogon most Garai Zsófia összegzését olvashatjátok, aki maga is kint volt önkéntesként Tibetben.

 

 

Két évvel ezelőtt csatlakoztam a Csoma Szobája Alapítványhoz, egy több fordulós, egyáltalán nem egyértelmű „kiválasztási” procedúra után. Azt tudni kell, hogy körülbelül egy szezonban, ami a nyári időszakot jelenti (június elejétől augusztus vége, szeptember elejéig) olyan 50 önkéntesnek van hely és munka odakint. Ezekre a helyekre mára már kb 400 an jelentkeznek. Balázs nehéz és gondos feladata megtalálni az alkalmas jelölteket.

 

Nekem sikerültÉn akkor vállaltam, hogy egy teljes szezont, vagyis 3 hónapot kint tudok lenni. Ez valószínű segített, hiszen vannak, akik kevesebb időt tudnak vállalni, így szinte állandó a körforgás, és azt tapasztaltuk, hogy mind a helyiek, mind az önkéntesek „szeretik” a fix, már látott, már ismert önkénteseket a terepen, mert mindig bőven akad megoldandó mindennapi kis kaland.

 

pic1314016647.jpg

 

Az, hogy többet, jobban, mélyebben szeretnék az Alapítvány, és CSAPAT (csupa nagybetűvel ) életében részt venni , talán már ott kint megfogalmazódott. A Csoma Szobája felépítése elég egyszerű. Vannak állandó tagok, akik főleg az építési projektet vezetik, mint Balázs és Barcza Gergely, a 2010 és 2011 es szezonban Finta Sándor, illetve van egy most már remélhetően állandónak mondható tibetológusunk, akit rendszerint „elvesztünk” egy egy kolostor vagy királyi palota könyvtárában Debreczeni Ákos, valamint Balázs párja, Irimiás Olga.  Ő az oktatási projektet vezeti és mellette még pár nagyon karakán és kemény hölgy, akik évek óta visszajárva próbálnak igenis kézzel fogható eredményt elérni. Melléjük csatlakoznak minden évben a „friss” önkéntesek, és az szerintem elég hamar felszínre kerül,  ki az, aki a későbbiekben is hatékonyan részt tudna az Alapítvány életében.

 

 

Ami nem áll meg 4200 méteren.  Mindenhol elmondjuk, hogy mi teljesen magán támogatásokból, az önkéntesek és az építészek önkéntes munkájából menetelünk fel a hegyre és dolgozunk minden évben, ehhez viszont elengedhetetlen szükség van az itthoni háttér munkára. Novemberben jött egy lehetőség,  Nagykanizsán egy Bhutáni Est keretében képviselhettem az alapítványt és egy vetítéssel egybekötött élménybeszámolót tarthattam.

 

unnamed (1).jpg

 

Az ötlet, hogy Győrben is jó lenne valami hasonló, már régóta lebegett a fejünk felett, és év elején egy konkrét elképzeléssé formálódott. Itt kell megköszönnünk Grászli Bernadettnek és a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumnak, akik szinte azonnal „ráharaptak” a megkeresésünkre, és befogadtak minket egy vetítéses élménybeszámoló, valamint az általunk a Himalayan készített képekből rendezett kiállítás bemutatására. MI ezt meghálálva szeretnénk megmutatni szinte mindent és azt a sok mindenkit, akik együtt építjük a múltat és a Solar Iskolával talán a jövőt is, így a kiállítást az azóta már Budapest Főépítészeként dolgozó, korábbi csapatvezetőnk, Finta Sándor nyitja meg, és többen itt leszünk a csapatból, állva a kérdések özönét - amik nagyon reméljük, hogy lesznek!

 

pic1344434063.jpg

Nagyon szeretnénk, ha idén, a 2014 es szezonban a már meglévő két Solar Iskola (nap iskola) terem mellé még kettőt sikerülne építenünk és be is fejeznünk, illetve a 2008-ban megkezdett királyi palota erődöt, ahol a Csoma Szoba is található, befejezetten, ’készen’ hagyhatnánk magunk mögött. Ezek nagy tervek… a kinti munka nehéz. Nemcsak a 4000 méteres magasság, a komfort víz, áram és minden itthoni finomság hiánya, hanem a munkaeszközök, az anyagok eltérő volta is nehezíti a munkát. Teljesen helyi, ott megtalálható anyagokkal dolgozunk, mint pl a vályog, kövek.

 

Mindig megkérdezik tőlem, hogy mi volt a legmeghatározóbb élményem odakint. Egyszóban: minden.

 

pic1313686968.jpg

 

Az önkéntesség önmagában egy nagyon összetett és nagyon mély csodákat rejtő érzés, fogalom és életforma. Igaz csak pár hétig élünk így, de az nagyon sokáig bennünk marad. Az esszenciája talán ennek a projektnek, az hogy egy teljesen más, egy nagyon ősi, tiszta és európai fejjel mesebeli világba csöppenünk, ott kell helyt állnunk. Ehhez egyúttal megkapjuk a legnagyobb segítséget: Zanglában minden egyes önkéntest egy helyi család ’fogad’ be. Egy-egy családnál 1-2-3-4 önkéntes lakik, él együtt a családdal és kel fel a reggeli ’pudzsa’ vagyis a reggeli buddhista gonghívó szavára. Az én esetemben ez egy megfoghatatlan köteléket eredményezett a kint létem végére.  Ki is csordult jó pár könnycsepp a búcsú reggelén, de sokan voltunk így ezzel, és ami a legmeghatóbb, hogy nem csak mi, de ők is törölgették a szemüket. Ezt nem olyan egyszerű elérni… Nincs közös nyelv, sok családban nincs olvasni tudó felnőtt, a gyerekek már tanulnak angolul, de ott is meg kell törni a ’jeget’.

 

pic1373697230_1.jpg

 

Azt sokan nem is gondolják, hogy ahhoz, hogy önkéntesként dolgozhassunk, elengedhetetlen szükség van az itthon maradt, minket támogató családra és háttérre. Ez egy hosszú projekt. Kijutni, kint lenni, ott egyik helyről a másikra eljutni nem egy nap kérdése. Hozzászokni a magassághoz, megszokni, dolgozni tudni…. ezért kéri az Alapítvány minden leendő önkéntesét, hogy számoljon jó pár héttel, ha velünk szeretne tartani.

 

Szinte teljesen kiszakadunk a mindennapi életünkből, nem tudunk hazaszólni, nem tudjuk egy sms-ben jelezni, hogy elfelejtettük befizetni a csekket, apa légyszi add fel. A mi önkéntességünkhöz nagymértékű önkéntes munkával járul hozzá mindenki, akit magunk mögött hagyunk.

 

pic1373100620.jpg

 

A felkészülés is fontos. Tudni, hogy hova érkezünk, nem gondolkodni gurulós bőröndön, és divatcipőn!  Az önkénteseknek kell állniuk a kijutási költségüket, ami a repülőjegy Delhiig, illetve onnan több lehetőség van feljutni Zanglába közvetlen, vagy valamilyen gurulós járművel, vagy Delhiből Leh-be, a Ladakh-i régió központjába. Ez is mindenkinek a saját költsége. Az ottani szállás és ellátást is magunknak álljuk, valamint a közlekedést is. Az ételek, szállás hazai viszonyokhoz képest nagyon kis tétel, pár száz forint. Mindenki, akit érdekel, vagy fontolgatja a csatlakozást hozzánk, elmondjuk, leírjuk a lehetőségeket és igyekszünk egy nagyjából helytálló költségvetést felvázolni.

 

A helyiek nagyon jól viszonyulnak hozzánk, ha ez valamilyen szinten nem lenne kölcsönös, nem tudna működni, és fejlődni a projekt. Fejlődés alatt azt értem, hogy a falu lakói már előállnak kérésekkel a csapat felé.

 

pic1313686565.jpg

 

Itt kanyarodunk vissza az alapítvány másik fő tevékenységéhez, az oktatáshoz. Kint van iskola, az iskola vezető tanára Tundup is a faluban él, egy tündéri ember, rendszeres önkéntes házigazda évről évre. Viszont, nehéz ott nebulókat nevelni, ahol erre a természet nem ad lehetőséget. A nyári, jó idős szezon, amikor nem kell fűteni, az májustól – szeptember elejéig tart. Viszont ez egyben az az időszak is, amikor a falu meg tudja termelni magának azt a zöldség, rizs és árpa készletet, amiből a hosszú telet átvészelik. Itt nincs kibúvó, mindenki megy arra a falatnyi zöld és művelhető területre, ami Zanglát körülveszi. Itt szükség van a gyerekekre is. Nagyon kevés az a család, aki megengedheti magának, hogy nélkülözzön még egy pár segítő kezet, és iskolába küldje a legkisebbeket.

 

 

pic1335336704.jpg

 

 

A téli időszak az, amikor nincs teendő a faluban, viszont a -30 fokos hőmérséklet megakadályozza, hogy megfelelő körülmények között tanuljanak. Ebben a magasságban már nincs fa sem semmilyen más fűtésre alkalmas anyag. A Jak állat ürülékével fűtenek, aminek nagyon kevés a fűtő ereje (de annál büdösebb) .

 

 

A környéken már francia és német alapítványok próbálkoztak úgy nevezett Solar – Nap Iskolák építésével – hiszen az egész Ladakhi , Zanskari régióra ugyan ez a létforma a jellemző mint Kőrősi Csoma Zanglájára, és ezek elég jól működnek.  A falubeliek közül ezeket az épületeket már többen látták, és hallották, hogy így a gyerekek tudnak télen tanulni. Így jöttek, és kértek egy Napiskolát.

 

Mi pedig nekiálltunk. Olyannyira, mint ahogy már korábban említettem két pici terem már elkészült, ezt az idei télen már úgy hallottuk, hogy birtokba is vették, és az iskolai szerepén kívül közösségi házként, közösségi szobaként is működik.

 

 

Így lett és lesz Kőrősi Csoma pici szobájából, remélhetőleg, több pici napos Csoma Szoba, ami még sokáig jelzi az arra tévedőknek, hogy igenis van létjogosultsága, célja és legfőképp értelme minden egyes ötletnek, tűnjön az a legelején bármilyen meghökkentőnek vagy elérhetetlennek.

 

Képforrás: csomasroom.org

 

A bejegyzés trackback címe:

https://romer.blog.hu/api/trackback/id/tr215828719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása