Az események mindenesetre – legalábbis látszólag – Géczy Júlia nagyravágyó törekvéseinek kedveztek. A harcok kiújulásával ugyanis, néhány helyi győzelemtől eltekintve, lassanként letűnt a kuruc seregek hadiszerencséje. Vérrel áztatott, nehezen elfoglalt területek ismét a császáriak kezére jutottak, várak és erődítmények sorra elestek, vagy kapituláltak.

Mindenképpen zavaros idők voltak ezek, főleg 1709-1710 táján, hiszen a legjobb harcostársak sem tudták egymásról, hogy még Rákóczi táborához tartoznak-e, vagy már behódoltak a bécsi udvarnak. – Így pl. nagy bizonytalanság uralkodott br. Andrássy István kuruc tábornok személye körül is, akivel Géczy Júliának bizalmas viszonya volt, s aki titokban amnesztiát kapott az uralkodótól, hogy a saját oldalára állítsa. Az sem a véletlennek tulajdonítható, hogy az akkor még mindig elszántan és derekasan védekező Lőcse várának védelmére, éppen ebben a súlyos időszakban az említett Andrássy István vállalkozott a fejedelem hozzájárulásával.

A Lőcse ostromával megbízott Löffelholz altábornagy, valamint felesége (Júlia barátnője) ugyanis arra számított, hogy magas jutalom ígérete mellett rá tudják venni a szép asszonyt arra, hogy Andrássy révén a császáriak kezére játsszák ezt a fontos erődítményt. A fondorlatos haditerv részleteit meg is beszélték s Géczy Júlia minden bizonnyal szerelmével is megtárgyalta a teendőket. A kuruc generális azonban feltehetően nem akart aktív szerepet vállalni ebben az árulásban. Így 1710 februárjában úgy oldották meg a feladatot (ezt a későbbi vallomások, levelek is bizonyítják), hogy Júlia éjszaka idején kilopta a tábornok fejvánkosa alól a vár egyik kulcsát és egy titkos ajtón keresztül beengedte az ostromló ellenséget.

Lőcse vára és város tehát galád árulás folytán elesett, Géczy Júlia pedig megindította akcióit annak érdekében, hogy érdemei elismeréséül adja ki a kincstár a kért, részben lefoglalt birtokokat. Állandó kapcsolatokat épített ki a bécsi udvarral, többek között Illésházy Miklós gróffal is, az udvari kancellárral. Egyébként ő írta egyik levelében a félreérthetetlen megállapítás: „Bezzeg jól szolgált Kegyelmed magának és famíliájának Lőcse város dicséretes feladásában!” Illésházy Miklós említett levelében ki is oktatta Júliát, hogy milyen folyamodványokat adjon be a jelzett birtokok megszerzése érdekében. A dolgok azonban elhúzódtak, mivel I. József császár közben elhunyt és utóda, III. Károly 1712 májusára tervezett koronázása előtt nem volt hajlandó a beígért birtokadományozási dokumentumokat aláírni. Talán az osztó igazság kívánta azt, hogy ezalatt olyan váratlan fordulatok történjenek, amelyek döntő befolyást gyakoroltak az események további menetére. Az országgyűlés előtti napokban ugyanis kihívatták a gömöri kastélyában lakó Géczy Júliát azzal, hogy a közeli erdőben egy Lengyelországból érkezett zarándok akar vele beszélni. A jövevény Pellargus János, az ismert kuruc vezér megbízottjaként jelentkezett, egy cédula kíséretében kisebb köteg levelet nyújtott át neki azzal az üzenettel, hogy a Lengyelhonban tartózkodó Rákóczi és Bercsényi kívánságára, juttassa el ezeket a címzettekhez. Géczy Júlia félve vette át a küldeményt, amely a fejedelem itthon maradt leghívebb embereinek szóló írásokat tartalmazta.

A nagyravágyó és kíváncsi asszony azonban csakhamar merészet gondolt. Felbontott néhány levelet, s amikor meggyőződött azok fontosságáról – Rákóczi ugyanis tanácskozásra, a további teendők megbeszélésére hívta fel bizalmasait -, az egész köteget magával vitte a pozsonyi koronázási országgyűlésre azzal az elhatározással, hogy ezeket majd gr. Pálffy János tábornoknak átadja s ezek ellenében még több birtokot fog ajándékképpen kapni a kincstárból. Beszélgetés közben valóban meg is említette, hogy jelentős Rákóczi- és Bercsényi-levelek birtokába jutott. Arra nem gondolt hirtelenében, hogy az írások a megbeszélések színhelyéül apjának, Géczy Zsigmondnak korponai kúriáját jelölték meg, de utólag különben is abban reménykedett, hogy Pálffy a koronázási ünnepségek forgatagában meg fog feledkezni elsietett bejelentéséről.

(Kisalföld, 1976. augusztus 14. sz.) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.