A lelőhely az M85-ös gyorsforgalmi út Enese-Csorna szakaszán, Csornától mintegy 3 km-re található Győr irányában. Miután több rétegben találtunk egykori települések meglétére utaló jelenségeket, ritka lehetőség kínálkozott környezetvédelmi kutatások elvégzésére.

A lelőhely nyomvonalba eső szakaszainak feltárását 2011 márciusában kezdtük el és 2013 júliusában fejeztük be.  Itt összesen 2009 objektumot tártunk fel és dokumentáltunk. A felső szinten kora Árpád-korra (10–12. sz.) datálható telepjelenségeket, és avar kori (7–8. sz.) temetőt találtunk, míg az alsó szinteken az őskorra keltezhető telepjelenséget tártunk fel.

A kora Árpád-kori település mind a kiterjedése, mind a kora miatt figyelemreméltó. A leletanyag tanúsága szerint a 10. században kezdi el használni a honfoglaló magyarság. A korai datálást az Árpád-koron belül archaikusnak mondható edénykészítési- és díszítési technikák (különféle vonaldíszek) mellett néhány egyedi tárgy (pl. bordás nyakú palack, korai grafitos áru, változatos cserépbogrács-típusok, fazekak) egyértelműen igazolják.

A leletanyag javarészét ezen edények töredékei — ritkábban ép edények — és az állatcsontok alkotják, ezek mellett kisebb számban vaseszközöket (pl. kés) és egyéb használati tárgyakat (pl. őrlőkőtöredék, orsógomb, fenőkő) is találunk. Az itt élők életmódjára, azon belül a gazdálkodás jellegére a félig földbe mélyített házak, kemencék, tárológödrök, a speciális vízgazdálkodásra kutak és árkok jelenlétéből következtethetünk. A településen sok keskeny, sekély árok fut keresztül, melyek vízelvezető vagy területelhatároló szerepet töltöttek be, mellettük több kisebb körárok is előfordul, melyek valószínűleg karámként funkcionálhattak. Nagy számban kerültek elő kutak, ezek között vannak olyanok, ahol a fabélés nyomait is megtaláltuk. A kútaknát az ásásakor nagyobbra készítették, mint a később használatosat, ennek közepére állították a különféle szerkezetű fabéléseket, majd a fabélés és a kútakna fala közötti részt visszatöltötték, a fabélést agyaggal még körbe is tapasztották, ezáltal meggátolták a homok beszivárgását.

Összesen 43 avar kori sír került elő, melyek, egy kivételével, a közép avar korra, kb. a 7–8. századra keltezhetők. A terület nyugati részének középső felében, egykori dombháton találhatók. Általában háton, nyújtott helyzetben temették el őket. Szinte mindegyik mellett (általában a lábfej tájékán) megtalálható egy kis edény. A női sírokban előfordul fülbevaló, hajkarika, orsógomb, vascsat, vaskarperec, vaskés és különféle gyöngyök, valamint a 1389. sírban a bordák tájékán egy öntött, áttört bronz veret került elő. A férfi sírokban előfordul vaskés, vascsat. A gyermekcsontvázak igen rossz megtartásúak, erősen hiányosak, mellékletük általában egy kis edényke.

Az őskori objektumok és leletanyagok mind egykori települések meglétére utalnak, vagyis gödrök, árkok, cölöplyukak, melyek több korszakból származnak: késő neolit, rézkor, kora bronzkor. Sajnos leletanyagban elég szegényesek. Viszont találtunk néhány figyelemre méltó objektumot, pl. a terület északkeleti végében egy cölöplyukat, melyben maga az egykori faoszlop jó állapotú maradványa is megvolt. A terület déli részén, egy dombháton két alapárkos, kora bronzkori ház került elő, melyeket részben egymásra ástak.

Pesti Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.