A régi Corvin Filmgyár telepén, a budapesti Gyarmat utcában kezdték forgatni a "Kék bálvány" című filmet 1931. április 28-án, és öt hónappal később, 1931. szeptember 25-én már be is mutatták a budapesti Royal Apolló moziban. Olyan népszerű színészek játszottak benne, mint Jávor Pál, a főszereplő, Beregi Oszkár és Gózon Gyula. Rendezte Lázár Lajos, operatőre Eiben István volt. A film azonban nagy bukás volt. Szokatlan volt a témája, egy Amerikában játszódó, szenvedélyektől fűtött társadalmi dráma. A rossz történetet egy rossz forgatókönyv dolgozta fel, minden rossz volt rajta, úgyhogy a hazai közönségnek nem tetszett, nem is fogadta el. Csupán a film két betétdala volt sikeres. Mégis ez a film jelentette a magyar hangosfilm-korszak kezdetét.

A közönség véleménye megoszlott a hangosfilmeket illetően. Hol nagyon, hol kevésbé szerették az alkotások. Talán éppen azért, hogy a nagyérdemű kegyeit elnyerjék, az első magyar filmek olyanok, mint amilyennek az uralkodó kispolgári réteg látni akarta magát, múltjával, jelenével és jövőjével együttvéve. A filmeknek több mint háromnegyede Budapesten játszódó vígjáték, íme néhány ízelítő a repertoárból:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.