Idén október 5-én éppen 150 éve annak, hogy egyik legnagyobb költőnk, Madách Imre örökre lehunyta szemeit. Az ember tragédiájának halhatatlan írójáról kevéssé ismert, hogy életében összesen két műve jelent meg nyomtatásban: a korai verseit tartalmazó Lant-virágok című verseskötet (1840), és maga a fő mű, Az ember tragédiája (1862). (A kép a múzeumunk Madách-gyűjteményében található könyvritkaságról, a Lant-virágokról készült.) Ugyancsak kevésbé ismert, hogy Madách Imre milyen egyéb alkotásokkal, nagyerejű költői sorokkal ajándékozta meg az utókort. Íme két versrészlet, melyekkel a nagy gondolkodó és költő előtt tisztelgünk, halálának 150. évfordulója alkalmából:

"S ímé eléjök lépsz, halál, szelíden

Magadhoz téríted mindnyájokat,

S öledben megbékél, mi az imént még

 Haraggal zúgott, százfelé szakadt."

 (A halál költészete)

"Hol szent hagyományként tiszteletben áll fenn

A lélekvándorlás egyszerű szép tanja,

És a büszke embert édes jó anyjához

Még szelíd költői pántokkal csatolja;

Onnan hozta e dalt egy dalos madárka,

Meglesém, hogy nyári éjjel énekelte,

Bár zománca eltünt, amint átfordítám

A költőietlen emberi beszédre."

(A fecskéről)

Kácsor Zoltán

muzeológus